Szatmárnémeti, Aurel Popp-kápolna

Szatmárnémeti, Aurel Popp-kápolna

Szent Mihály és Gábor főangyalok

A kápolna 1935 és 1936 között épült, Aurel Popp (1879-1960), Szatmárnémetiben élő művész kezdeményezésére és tervei alapján. Aurel Popp 1879-ben Érkáváson született, görögkatolikus papcsaládban. Tíz éves volt, amikor édesapja meghalt. Gimnáziumi tanulmányai után Budapesten, a Mintarajziskolában szerzett művésztanári diplomát. Külföldi tanulmányútjait követően, 1907-ben a szatmárnémeti állami gimnázium rajztanárának nevezték ki. Az első világháborúban katonaként vett részt, a két háború között, de 1944 után is a romániai képzőművészet meghatározó alakja, aki szinte minden művészeti műfajban alkotott. Munkássága jelentős mértékben Szatmárnémetihez kötődik, halála után a családi kápolna kriptájába temették.

Az épület alá helyezett kripta miatt magas, portikuszba épített lépcső vezet a kápolna főbejárathoz. A portikusz a szentéllyel egyező méretű, az utca felé nyitott, homlokzatán magas timpanon emelkedik. A hajó téglalap alaprajzú, külső falait árkádívek közé helyezett, román stílusú ikerablakok tagolják. A külső falakat díszítő tagozatok nagyrészt műkőből készültek, a romanika mellett a neobizánci és a román nemzeti stílus emlékei ihlették a tervezőt.

A kápolna ikonosztázionját a balotalafuli (Aciua) és az oroszfalui (Ruşeni) régi templom berendezéseiből állították össze. Valószínűleg Aurel Popp gyűjtötte be ezeket a tárgyakat, amikor a megye néprajzi vonatkozású anyagait tanulmányozta. A különböző részek különböző eredetével magyarázható, hogy a négy alapkép között a királyi ajtón kívül az északi diakónusi kapuba is egy kétszárnyú ajtót, vagyis egy régi királyi ajtót helyeztek el. Az ünnepsor nyolc ikonból áll, közepén Krisztus nem kézzel festet ikonja látható. Az apostolokat kettesével ábrázolták, ők a középtengelybe helyezett Deészisz kompozícióhoz kapcsolódnak. Az ikonosztáz oromzata a diadalívet követve íves, áttört, dúsan faragott ornamentikából áll, amelyben tizenkét próféta medalion képe kapott helyet, az egész együttest egy kereszt koronázza. Az ikonosztázion darabjai főleg 18. századi alkotásoknak tűnnek.

A kápolnát 1936. november 1-jén szentelte föl Alexandru Rusu, máramarosi görögkatolikus püspök. 1949 után az ortodox egyház használta ravatalozóként. Noha 1990-ben eredeti tulajdonosainak ítélték vissza, a görögkatolikus egyház csak 2005-től használhatja. A kápolnát 2013/14-ben az Európai Unió támogatásával fölújították, ünnepélyes fölszentelése 2014. június 1-jén, az I. Nikaiai zsinat szent atyáinak emlékünnepén került sor, a szertartást Vasile Bizău máramarosi püspök vezette.