Nyírbátor, görögkatolikus templom

Nyírbátor, görögkatolikus templom

Nyírbátor városa méltán híres az egykori Szent György-plébánia- (ma református templom), illetve ferences (minorita) kolostortemplomáról, melyek a hazai gótikus építészet kiemelkedő jelentőségű példái. Előbbi nagyszabású reneszánsz berendezése fönnmaradt darabjainak, utóbbi pedig pompás barokk oltárainak köszönhetően a későbbi korok művészetével foglalkozó tudományos művekből sem hiányozhat. A két nagy templomhoz viszonyítva inkább helyi, regionális jelentőségű a város jóval szerényebb méretű görögkatolikus temploma, amely a két háború között kedvelt neobarokk stílus legszebb emléke ezen a tájon.

A nyírbátori görögkatolikusok lelki ellátását a szomszédos Nyírvasvári parókusa végezte a 19. századtól kezdve. Helyi hagyomány szerint a görögkatolikus pap a minorita templom ún. Pócsi-oltárán végezhetett rendszeresen Szent Liturgiát híveinek. Ez az oltár a 1728-ban készült, Radics Menyhért nyírbátori minorita apja állíttatta, eredetileg a karzat déli sarkában állt. Hogy a rajta lévő pócsi kegyképmásolat pontosan mikor, kinek a megrendelésére készült, egyelőre nem tudható. Érdekes adat viszont, hogy Esterházy Pál, a magyarországi jelentős Mária-képeket bemutató műveiben tudni véli, hogy Nyírbátorban is volt valamikor egy fontos kép, amelynek a történetéről, formájáról viszont nem árul el semmi közelebbit. Talán ennek pótlására szerezte meg Kelemen Didák minorita házfőnök az 1717-ben újjáalapított kolostortemplom számára a pócsi kegykép másolatát.

1921-ben kezdődött meg Nyírbátorban a görögkatolikus egyházközség szervezése. Az önálló parókia megalapítása után Árdán (Árkosy) Istvánt nevezték ki lelkésznek. Először iskolakápolnában végezték a szertartásokat, mivel a templomot megelőzve a hívek iskolát, tanítói lakást, parókiát építettek, vettek, földeket szereztek. Az új, neobarokk stílusú templomot tíz évvel az alapítás után, Jánky Géza, nyíregyházi építész tervezte, a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel torony nélkül. Az épület költségét 28000 pengőre becsülték, felét a hívek már össze is gyűjtötték, amikor az építkezéshez engedélyt kértek. 1932. április 24-án letették az alapkövet, október 30-án a kerületi esperes meg is áldotta az új templomot. Igazából csak öt év múlva sikerült az épületet teljesen befejezni, amikor az ideiglenesnek szánt részeket kicserélték, ekkor a hajó kazettás mennyezetet, a szentély fiókos dongaboltozatot kapott, a szentély északi ablakait befalazták. A befejezett templomot 1937. október 31-én áldották meg. A berendezés is elkészült, a parókus szerint kb. 40.000 pengőt költöttek rá. Az oltárokat és a szószéket a máriapócsi Juhász Mihály műhelyében faragták. Ekkoriban a színes ólomüveg ablakokat is megrendelték a budapesti Palka József üvegműves mesternél (ő kivitelezte a máriapócsi kegytemplom ablakait is). Az ornamentikával keretezett mezők közepén szimbólumok tűnnek föl.

Néhány év múlva a falak festéséhez is hozzáfogtak, Szegedi Molnár Géza festőművész (1906-1970) vezetésével, de a háború miatt a munkát félbe kellett hagyni. 1948 februárjában tárgyalta az egyházközség a festés folytatásának lehetőségét. Ekkor bemutatták Szegedi Molnár vázlatait, ismertették költségvetését, miszerint 11000 forintért vállalta a befejezést. Javaslatát elfogadták, június 6-án már sor is került a festés megáldására.

A templomot kívülről tatarozták 1986-ban, majd az ezredforduló előtt folytak komolyabb munkálatok, amikor az épületet kívül-belül megújították. Ekkor készült el a kétsoros ikonosztázion, Gergely József mátészalkai tanár tervei szerint, a szerkezetet ő faragta, a képeket Küzmös Enikő festette. A munkák végeztével 1999-ben szentelték föl ünnepélyesen a templomot új címünnepére, Urunk színeváltozása tiszteletére. Újabb nagyszabású felújításra 2013-ban került sor, november 17-én Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök szentelte föl a templomot.

Az épület viszonylag szűk telken áll. Főhomlokzata háromtengelyes, ión fejezetű pilaszterekkel tagolt, amelyek az oldalhomlokzatokon és a szentély falán is megjelennek, az egész templomon hangsúlyos párkány fut körbe. A főbejárat szegmensívvel záródik, két, ión fejezetes, armírozott pilaszter keretezi, fölöttük az ajtó ívét követő párkány fut, két szélein kővázák állnak. A homlokzat oromfala is háromtengelyes, közepén négykaréjos ablak nyílik, fölötte hullámíves timpanon zárja az oromzatot, ennek tetején kőkereszt, a két szélső pillérén pedig kővázák emelkednek. A főbejárat két oldalán ovális ablakok, míg följebb három, különleges formájú ablak látható egy sorban: a kör alapforma alsó részébe egy hullámvonalas, díszes párkány fut be, amely egy kis részt kitakar a körmezőből. A hajó és a szentély oldalfalain is ilyen formájú ablakok jelennek meg ebben a magasságban, amelyeket lant alakú, közepén kartussal díszített vakolatdísz kapcsol össze a nagyméretű, ívesen záródó, alsó ablakokkal. A hajó mindkét falán négy-négy ablak nyílik, amelyek közül az első
tengelyben a két alsót, a harmadik tengelyben pedig a két felsőt falazták be, míg a szentélyben csak a déli ablakok maradtak meg. A szentély északi oldalán kis sekrestye is épült.

A templom belsejében a külső pompa kicsit mérséklődik, legalábbis az építészeti megoldásokat tekintve. A hajó nyugati végében karzat emelkedik, hullámos alaprajzú mellvéddel. A hajó mennyezete kazettás, klasszicizáló jellegű. A szegmensívvel záródó diadalív fölött nagyszabású freskó ábrázolja a magyar szentek és a hívek hódolatát fogadó Krisztus királyt, akinek jobbján a Magyarok Nagyasszony a jár közben a szerencsétlen sorsú országért. Ez a kép még a II. világháború előtt elkészülhetett. A hajó oldalfalain az ablakokhoz igazodó barokkos ornamentika között további falképek kaptak helyet. Az északi oldalon, a karzat felől indulva a két ablak közötti ovális képmezőben az Angyali üdvözlet, a következő szakaszban, a befalazott felső ablak helyén Krisztus sírbatételének nagyszabású kompozíciója, a következő szakaszban, a két ablak között Szűz Mária koronázása látható. A másik oldalon, ez utóbbival szemben Krisztus keresztelése, a bejárat felé haladva a nagy képmezőben a vihart lecsendesítő Jézus, végül a Kulcsok átadása jelenet zárja a sort.

Az ikonosztázion két oldalán, díszes, faragott keretben Szent Miklós, és Szűz Mária képei állnak. Az északi oldalon barakkos arányú, sötétbarnára pácolt szószék kosarát faintarziás, modern hangvételű evangélista ábrázolások díszítik.

A diadalívben áll az ikonosztázion. A négy alapkép fölött négy-négy ünnep, közöttük az Üdvözítő Krisztus ikonja látható, fölötte a keresztrefeszítés jelenete zárja az építményt.

A szentély berendezése 1937-re már elkészült. A neobarokk stílusú oltár fölé nyitott baldachin emelkedik, a szentségház felett az Utolsó vacsorát ábrázoló oltárképet helyeztek el, díszesen faragott keretben. Az északi oldalon álló előkészítő oltáron Jézus születését, a déli oldal előkészítőjének lant alakú képmezőjébe pedig Krisztus temetését festette meg Szegedi Molnár, a képeken olvasható szignói szerint az előbbit 1937-ben, az utóbbit 1943-ban. Ez a kompozíció mintha a hajó északi falán látható nagy falkép előkészítő vázlata volna. A szentély apszisába egy nagyszabású Keresztre feszítés kompozíciót festett 1944-ben, míg a boltozat közepén, egy stukkóval övezett képmezőben repkedő angyalok tartják a Szent Keresztfát.