A kaplonyi ferences templom

Kaplony, ferences templom és rendház

Kaplony település a Kaplony nemzetség nevét viseli, akik Kézai Simon illetve a Képes Krónika feljegyzései szerint a honfoglaláskor nyerték itteni birtokaikat. Szintén a krónikás hagyományokon alapszik az a feltételezés, hogy a nemzetség ősfoglalási birtokai az általuk alapított kaplonyi monostortemplom körül terültek el. E mellett szól a helyi hagyomány is, amely szerint a monostort 1080-ban alapították Szent Márton tiszteletére. Elfogadhatónak Németh Péter véleménye látszik, aki letelepülésüket a 11–12. század fordulójára teszi. A monostor temploma a későbbiekben Bagosi, Csomaközi, Vetési, Vadai és Károlyi ágakra ágra szakadt nemzetség temetkezési helyeként is szolgált. A település és a monostor későbbi történetében a nemzetség legfontosabb ága, a Károlyi család játszik fontos szerepet, akik a szomszédos Nagykárolyban alakították ki birtokközpontjukat.

A kaplonyi monostortemplom a 16. század folyamán elnéptelenedett, ezért a Szatmári békét követően Károlyi Sándor elhatározta újraalapítását a szalvatoriánus ferencesek számára, amelynek alapítólevelét 1711. augusztus 18-án adta ki. A kolostor újjáépítése, a templom helyreállítása 1711–1740 között zajlott. Az első szerzetesek 1719-ben érkeztek Kaplonyba. Az épületegyüttes 1834-ben az Érmelléken pusztító földrengésekben megsérült, ezért szükségessé vált újjáépítése. Az munkálatok 1844‒1847 között Ybl Miklós vezetése alatt zajlottak.

Az épületegyüttes korai illetve a barokk átépítést követő kialakításáról a fennmaradt képi források tájékoztatnak. A legkorábbiak ilyen jellegű forrás egy 16 rajzból álló tervsorozat, amelyek a templom barokk újjáépítéséhez készültek, és amelyek között három vázlatos alaprajz is található. Ezeknél jóval részletesebb Zimán Ferenc 1783-ban készített felmérési alaprajza. Ugyanebből az időszakból két kivitelezésre nem kerülő átalakítási tervet is ismerünk, az egyiket Révai Miklós készítette, a másik Sieber Franz Xaveri Si(e)ber, a nagykárolyi piarista templom kivitelező építőmesterétől származik. Végül, az átépítést megelőzően, Ybl Miklós is felmérte a templomot. Az 1842 körülire datálható felmérési rajzai – melyek között találunk egy-egy rajzot a déli és keleti homlokzatról, egy keresztmetszetet, és egy alaprajzi vázlatot – a legfontosabb forrásai a Károlyi Sándor által felújított, de lényegében középkori formáját megőrző templomnak és rendháznak, valamint az felújítással egy időben felépült, ma már nem álló mauzóleumnak.

A felsorolt források alapján megállapítható, hogy az eredetileg háromhajós, keleten három apszissal, nyugaton toronypárral záródó, bazilikális térszerkezetű templomot a 18. század eleji munkálatok során a újraboltozták, és a három hajót egy közös nyeregtetővel fedték le. A homlokzatok szintén jelentős módosításokat szenvedtek. A két nyugati tornyot helyreállították, a falakat levakolták, néhány ablakot megnagyobbítottak, illetve a bejárat elé egy portikuszt építettek. Szintén Károlyi Sándor idején épült a déli oldalhoz csatlakozó mauzóleum. Utóbbi tulajdonképpen két részből állott: egy három boltszakasznyi hosszúságú, földbe süllyesztett kriptából és ennek nyugati folytatásában egy-egy boltszakasznyi hosszúságú, déli oldalán félköríves szentéllyel záródó kápolnából. A kis tamburral megemelt hagymasisakos tornyocskával fedett kápolnába a templom felől öt lépcsőfok vezetett. Belső berendezéséről nem rendelkezünk adatokkal, azonban Szirmay Antal közlése (1810) nyomán tudjuk, hogy itt egy Szűz Mária oltár kapott helyett. Ez a helyi hagyomány szerint azonos a jelenleg a kerengőben elhelyezett Segítő Mária kegyképpel, levéltári források azonban ezt a feltételezést nem támasztják alá. A kápolnánál alacsonyabban, földbe süllyesztve kialakított kripta a kápolnán keresztül, egy vasajtón keresztül volt megközelíthető. Falát a déli oldalon három kis résablak tagolta, és félnyeregtetővel volt fedve.

A felmérési rajzok között található keresztmetszeten jól látható a templomhajó keleti része alatt húzódó régi kriptarendszer is. Ezen, a középen, a főhajó alatt kialakított dongaboltozatos üreg feltehetően újkori eredetű; ide temettette Károlyi Sándor 1718-ban anyósát, Barkóczi Györgyné Koháry Juditot (†1718), majd feleségét, Barkóczi Krisztinát (†1724) és menyét Csáky Krisztinát (†1736). E mögött, tőle keletre, a déli és északi mellékhajók alatt elnyúlva helyezkedett el egy másik, feltételezhetően középkori eredetű kriptarendszer. Ez téglány alaprajzú, a két mellékhajó irányában elnyúló egységes tér volt, mely ÉK irányban egy kisebb, a mellékapszis alatt húzódó haránt irányú nyúlvánnyal is bővült.

A Károlyi Sándor által építtetett oldalkripta tulajdonképpen ezeket a kriptákat váltotta fel, és minden valószínűség szerint 1737-re felépült. Ezt támasztja alá egy korabeli, napjainkra már elpusztult kronosztichonos felirat, melyet Szirmay közlése nyomán ismerünk. Ugyanebben az évben záratta le Károlyi Sándor a régi, használaton kívülre kerülő kriptának a szentély előtti lejáratát egy jelenleg is látható, a három család (Koháry, Barkóczi, Csáky) címerével díszített vörös márványlappal. A újonnan épült mauzóleumba elsőként maga Károlyi Sándor temetkezett. Ugyanide szállították a Károlyi család tagjainak a nagykárolyi középkori templomban eltemetett földi maradványait, illetve az említett, a főhajóban található kripta három koporsóját is.

A kolostorépület a templom északi oldalán húzódott, négy, Szirmay szerint emeletes szárnya egy belső udvart zárt közre. Az északi szárny a templomhoz csatlakozott. A 19. századi felmérési rajz ezen a részen három középkori ablakot is ábrázol, ami arra enged következtetni, hogy a kolostor 18. századi újjáépítése a középkori falak felhasználásával valósult meg. Ybl szintén felhasználhatta a még álló, középkori maradványokat is őrző falakat, amint ezt a 2013-ban zajló felújítási munkálatok során ugyanezen, az egyik emeleti helyiségnek a templomfelőli részen előkerült középkori ablak is bizonyítja.

A földrengést követő újjáépítési munkálatok Ybl Miklós tervei alapján 1844–1847 között, Károlyi György anyagi támogatásával zajlottak. Az 1848-ban felszentelt és jelenleg is álló templom és rendház a korábbi épületek alapjain emelkedik. Különösen érvényes ez a templomra, amelynek újjáépítésénél Ybl a korábbi épület falait is felhasználta. A munkálatok során alaprajzi módosításokra is sor került, a háromhajós, bazilikális elrendezésű templomot Ybl egy széles hajójú, kazettás mennyezettel fedett teremtemplommá alakította, illetve a korábban a déli mellékhajó falához csatlakozó kápolna és ennek hosszabbításában található, a Károlyi család elhunyt tagjainak koporsóit őrző kripta elbontását követően a szentély keleti falának folytatásában alakított ki egy új, négyzetes alaprajzú kriptát.

A földrengés a legtöbb kárt a templomhoz csatlakozó belső udvaros, kerengővel ellátott kolostorban tette, mely a kolostort a templommal ma is összekötő keleti, emeletes szárnyának kivételével szinte teljesen romba dőlt. Ybl Miklós a megrongálódott épületrészeket kijavíttatta, az épület romba dőlt déli és északi szárnya helyére pedig egy egyszerűbb kiképzésű, jóval szerényebb méretű, földszintes, T-alaprajzú épületet emelt.

Nagyobb méretű átalakítást a kolostor illetve a rendház épülete az Ybl Miklós által vezetett munkálatok után nem szenvedett, a kripta viszont több átalakításon átesett. Először Károlyi Tibor renováltatta 1892-ben Meinig Artúr építész vezetésével. Ekkor rendelték meg a kripta márványoltárát, illetve az oltár carrarai márványból faragott feszületét Pietro Bazzanti firenzei szobrásznál. Lényegesebb átalakításra került sor 1904-ben, amikor helyszűke miatt a család úgy döntött, hogy áttér a falrendszerű temetkezésre. Az átalakítási munkálatok során a kripta belső terét három hajóra tagoló oszlopok közti részeket téglával befalazták, a falakban pedig a koporsók elhelyezésére üregeket alakítottak ki, ezeket pedig márványlappal zárták le. Ezzel nem csak a háromhajós elrendezést tették tönkre, hanem a kripta mellékhajóit megvilágító ablakok is elveszítették funkciójukat.

A kaplonyi műemlék-együttes a község központjában található. Tulajdonképpen három épület tartozik hozzá: a ferences templom és rendház, valamint a templom szentélyéhez csatlakozó, a Károlyi család temetkezési helyeként szolgáló kripta.
A kaplonyi ferences templom kelet-nyugat tájolású teremtemplom, keleten a templomtér felől félköríves záródású, a kripta felől egyenes falszakasszal záródó szentéllyel, melynek két oldalán található csigalépcső egy-egy kis méretű fülkeszerű karzatra vezet. Ugyanitt találhatóak a kriptába vezető lépcsők is.

A templom hajójának nyugati részét a főbejárat két oldalán elhelyezkedő tornyok zárják le. A déli torony aljában a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére egy kis kápolna van kialakítva, az északi torony aljában pedig az orgonakarzatra vezető lépcső húzódik. A templom nyugati tornyának északi falához egy oldalkápolna csatlakozik, emeletén oratóriummal. Összehasonlítva a barokk templomról készült rajzokat a templom jelenlegi alaprajzával, arra a következtetésre juthatunk, hogy Ybl Miklós a oldalkápolna kialakításakor a kolostor egykori kerengőjének déli részét falazta el, úgy hogy ennek emeleti részén a kolostorral összeköttetésben levő oratóriumot alakított ki.

A templom és a kripta falai téglából épültek, ezeket belül vakolat, kívül kőlapot imitáló borítás fedi. A templom nyugati homlokzatának jellegét meghatározza a két sisak nélküli, lapos tetejű torony, valamint a román stílust idéző elemek, mint például a rózsaablak, a vakárkád, az oszlopokra támaszkodó portikusz és a félköríves formák használata.

A nyugati homlokzatot párkányok osztják három szintre, és a hajó magasságában falpillérek tagolják három tengelyre. A homlokzat főtengelyében található a főbejárat díszes kialakítású, kompozit fejezetű oszlopokra helyezkedő portikusza, fölötte rózsaablakkal. A főpárkány fölött, a tornyok közötti mezőt vakárkádsorral tagolt oromzat zárja le. A tornyok két alsó szintjét félköríves záródású ablakok, a legfelső szintet pedig ugyancsak félköríves záródású, akantuszlevelekkel díszített oszloppal tagolt ikerablakok törik át.
A templom déli és északi homlokzatai szimmetrikus kialakításúak, a hajó falait egymással párhuzamosan elhelyezkedő négyes-, a szentély falait pedig egymás fölé helyezett két kettős ikerablak tagolja.

A belső teret egyszerűség jellemzi. A hajót négy-négy félköríves, kompozit fejezetű féloszlopokkal tagolt, a széleken színes, mintás üvegbetétekkel díszített ablak világítja meg. A szentélyt negyedgömb boltozat fedi, a hajó mennyezete pedig festett, stilizált virágokkal díszített kazettás síkmennyezet.

A templom főoltárának képe Páduai Szent Antalt ábrázolja, Tóth Béla szatmári festő alkotása 1892-ből.

A templom több jelentős művészi értékkel bíró tárgyat őriz, ide tartozik a 18. század első felére datálható 14 stációkép és a Jézus születését ábrázoló oltárkép, egy Szilassy János által 1757-ban készített aranyozott, rézből készült, zománcképekkel díszített monstrancia, valamint az említett Mária-kegykép.

A szentély két oldalán elhelyezkedő lépcsőkön keresztül lehet a kilencosztású terű, poligonális szentélyű, a templom szintjétől lejjebb elhelyezkedő kriptába lépni. Eredetileg a teret akantuszleveles fejezetű pillérek osztották három hajóra, illetve a mellékhajók és a szentély falai nagy méretű ablakokkal voltak áttörve, ma már azonban ez az elrendezés az 1904-es átalakítás miatt alig érvényesül.

A kriptát keresztboltozat fedi, ezek íveit pedig dekoratív festéssel díszítették. Figyelemreméltóak az oszlopok és féloszlopok stilizált levél- és virágdíszes festett és aranyozott fejezetei is. A kripta szentélyében egy kis méretű Károlyi István által készíttetett márványoltár, mögötte pedig egy carrarai márvány korpusz látható, melyet Pietro Bazzanti firenzei szobrász faragott 1892-ben.

A kripta nyugati, templommal érintkező falán egy latin nyelvű chronosztichonos feliratos tábla található, melyen a templom rövid története olvasható.

1080
Idolis spretis vix lustrat Pannonis oras
Vera fides uni surgo sacrata Deo.

1737
Károlyi Alexandri zelo renovata corusco
Exuviasque Eius grata recondo sinu.
1834
Religione suae gentis servata lethalis
Tangor fato quo percita terra tremit.

fVLgens eXVrgo rVrsVs pIetate GeorgI
perpetVae paCI porro DatVra LoCVM.

Ha az utolsó két sor latin nagybetűit összeolvassuk, a templom és kripta felszentelési évét, az 1848-at kapjuk meg.

Különös művészi értéket képviselnek a kriptában található rézből készült, domborművekkel, festett képekkel díszített szarkofágok, melyek közül a legkorábbiak a 17. század közepén készültek. A Károlyi családnak jelenleg 38 tagja van ide eltemetve, koporsójukon kívül a kripta több, a Károlyi családhoz kötődő emléket őriz. Közéjük tartozik két urna, több családi címer és portré, valamint Károlyi Antal 1791-ben készült, selyem- és fémszállal hímzett halotti címere. Ugyancsak itt őriznek két kora gótikus oszlopfejezetet, melyek közül az egyiket szenteltvíztartóvá alakítottak.

Kívülről a kripta alacsonyabban helyezkedik el a hozzácsatlakozó templom szentélyénél, homlokzatai alaprajzi elrendezése és sokszögzáródású szentélyének köszönhetően mozgalmasságot árasztanak. A falakat a templom homlokzatain megjelenő nyílászárók, félköríves díszítőelemek teszik változatosabbá. A kereszt szárainak keleti falán mindkét oldalon egy-egy félköríves záródású falfülke található, melyek eredetileg szobroknak is adhattak helyet, de lehet, hogy egyszerűen csak díszítőelemként szolgáltak.

A három szárnyból álló kolostor épülete egyszerű kiképzésű, dísztelen, csak a templom falaival érintkező emeletes szárny homlokzata kap a templommal megegyező kialakítást. Az utcával párhuzamosan helyezkedik el a kolostor nyugati szárnya, ennek déli oldalán nyílik a kolostor főbejárata. Hozzá T-alakban csatlakozik a kelet felé nyúló épületszárny, ehhez pedig a kolostor keleti, emeletes szárnya, melynek emeletéről az oratóriumba lehet feljutni.

A kaplonyi ferences templom és a Károlyi család kriptája nemcsak Ybl Miklós egyik legkorábbi és önálló alkotásaként, hanem a félköríves formákat alkalmazó romanizáló stílusirányzatának (Rundbogenstil) korai képviselőjeként, kis túlzással, a magyarországi romantikus építészet legjelentősebb egyházi épületének, az ugyancsak Ybl Miklós tervei alapján a Károlyi család számára 1845–1855 között felépült fóti római katolikus templomának előzményeként is tekinthető.

Mivel a 19. századi átépítések során felhasználták a 18. század elején részben újjáépített középkori templom és kolostor maradványait is, nem kizárt, hogy régészeti ásatások illetve falkutatások során újabb középkori faragványok fognak előkerülni, melyek révén tisztázódhat a középkori nemzetségi monostor és templom története is.